A „Tehetség Bajnoka- díj” megalapításával az a célom, hogy volt Alma materem, a Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium számára viszonozni tudjam mindazt a jót, amivel útnak indultam innen. A középiskolai évek mindenki számára meghatározóak, nekem is az volt. Ebben az időszakban kinyílik a világ, sok információhoz jutunk, meghatározó, sokszor életre szóló barátságok köttetnek, és aztán a végén az érettségi vizsga, ami felejthetetlenné teszi ezeket az éveket. Munkácsys diáknak lenni felemelő érzés, ezt akkor is tudtam, de így utólag még inkább megértettem. A felejthetetlen Munkácsy estek, az énekkarral átélt utazások, élmények, a tanulmányi versenyek, a diákigazgató- választás mind-mind érzelmi fejlődésem meghatározó pontjai voltak. Visszagondolva a Munkácsyban töltött évekre minden egyes pedagógussal való találkozásom különleges volt a maga módján, most már tudom is az okát: mindegyikük a legjobbat akarta átadni és mindegyikük a szakmai tudásának magas minőségét képviselte. Mert a Munkácsy ilyen. Ilyen volt, hiszem, hogy most is ilyen vagy még jobb. Megtiszteltetés volt, hogy a végzősök nevében búcsúzhattam az iskolától a ballagási ünnepségen és aztán vehettem át anno, a Zelenik díjat.
Szeretném támogatni az iskolát azzal, hogy minden évben egy kiemelkedő tehetségű tanulót díjazunk és anyagi támogatást adva motiváljuk. Mert, ahogy Kornis Mihály is mondja: „Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg.” Hivatásomat a neveléstudományban találtam meg, s ma már nem kérdés számomra, hogy mekkora felelősség is részt venni abban a folyamatban, amikor egy fiatalt támogatunk és segítünk céljának megvalósításában. Nagy felelősség és számomra egyben a legszebb kihívás is.Van szerencsém élsportolókkal foglalkozni, az ő mentális fejlődésüket, jólétüket támogatva. Ahogy Nobel díjas tudósunk Szent- Györgyi Albert mondta: „A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze!”
Az élet is egy sportpálya, ahol néha elbukunk, aztán felállunk, megrázzuk magunkat, majd tovább erősítünk, és haladunk az utunkon tovább. Benjamin Elijah Mays szerint „Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.” Egyetértek vele, és szeretném, ha a díj egyfajta „legális doppingként” működne minden olyan tehetség számára, aki kitartóan halad a kitűzött célja felé. A célszalagot átszakítani jó, a célba beérkezni eufória, ehhez az érzéshez kapcsolódva szeretném a díjjal elismerni azt a Munkácsys tehetséget, aki kiemelkedő és példaértékű eredményt ért el. A visszajelzés kell és fontos. Az ember ilyen, a visszajelzések alapján határozza meg magát a világban. Kíváncsian várom, várjuk a kuratóriumi tagokkal együtt, a tehetségek pályázatát, és sikerük útjának történetét.
