A Tehetség Bajnoka díj másik FŐDÍJASA: Berke Zsófia
Zsófi szerintem „csodabogár”…legalábbis a korosztálya számára biztosan. Már a meghallgatáson felfigyeltem arra, hogy nagyon érzékeny ember, ami egyébként is jellemzője a tehetségnek és az a küldetés, amit képvisel a mai digitális nemzedék számára, nos…..kell és szükséges, mint egy falat kenyér…. Mit is képvisel ő? Máris mutatom:
Van-e üzeneted és ha igen, mi az, amit a generációdnak, 10-11 osztályosoknak átadnál?
„A lehető legfontosabb tanács, amelyet a saját bőrömön tapasztaltam és így szívből merem javasolni, az inkább egy életmódváltás és egy mindennapi gyakorlat ötvözete: lépjünk ki a social media szorításából. Töröljük le minimum 1 évre nem csak a Facebook és Instagram profilunkat, de a Messengert is, és akkor meg fogjuk látni a valóságot, amely körbevesz bennünket. Én ezt 2016-ban tettem meg és azóta csak a Messengert töltöttem vissza 2020 nyarán, hogy a barátaimmal kommunikáljak. Viszont abban a 4 évben teljesen megváltozott az életem, és garantálom, hogy az Olvasóé is megfog. A kezdet nagyon nehéz, hiszen elmaradnak a korábbi posztjainkra kapott visszajelzések, eltűnnek azok az emberek, akiket eddig a barátainknak hittünk és ott állunk, szinte meztelenül, nem tudva, hogy hogyan fogjuk megtalálni a helyünket a való világban. Ez az utazás, amire hívom a generációmat eleinte nehéz, de végül csodás, mert igazi kapcsolatok kialakítására ad lehetőséget, fejleszti a szociális készségeinket, kommunikációnkat. Megtanít kilépni a komfortzónából, ami azért fontos, mert az élet számtalan lehetőséget kínál, amivel csak a bátrak tudnak élni. Ahhoz, hogy valaki ezt meglépje meg kell találnia önmagát és ehhez időt kell adnia magának és sokat kell foglalkoznia a személyes fejlődésével. A sok telefonozás, mások életének számontartása elveszi a fókuszt a lényegről, ami pedig a saját életünk. A napi 5-6 óra Tik tok feed nézés rengeteg értékes időt vesz el, és rövid az élet ahhoz, hogy ilyen módon kiadjuk az irányítást a kezünkből. Így arra kérem a korosztályomat, hogy merjen kiszakadni az internet karjaiból, keressen hobbikat és találja meg azt, amit szeret csinálni, töltse hasznosan az időt. Ezzel nem azt állítom, hogy a social media mindenképpen romboló hatású, csupán azt, hogy nélküle ezerszer könnyebb és vidámabb az élet.”
Zsófi nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy megosztjuk a Fődíjat és ketten kapják Lillával! (a kép jobb oldalán Zsófi)
„Teljesen váratlanul ért a pillanat, amikor meghallottam a nevemet a nyertesek felsorolásánál, mert kételkedtem abban, hogy pont én fogom átvenni a díjat, annyi más tehetséges diáktársam közül. Éppen emiatt már a kezdeti nevezés is bizonytalansággal töltött el, mert nem tudtam, hogy mások- elsősorban a kuratórium- mit ért azalatt, hogy valaki tehetséges. Szerintem ezt a képességet nem a felhalmozott érem és oklevélgyűjtemény határozza meg, hanem azok az eredményeink és tulajdonságaink, amelyekre büszkék vagyunk. Így már teljesen elégedett voltam azzal, hogy megírtam és megosztottam a történetemet a kuratóriummal, mert tudtam, hogyha a díj máshoz kerül, az nem változtat azon, hogy csodálom azt, amiket eddig véghezvittem. Mégis, ez a megmérettetés a számomra lehető legjobb végkimenetelt hozta és elmondhatatlanul boldoggá tett Varga Diána, az Igazgató Asszony, és Tanáraim elismerése. Ők ezzel megerősítettek abban, hogy a lehető legjobb önmagamat adni, és hogy a képességeimet soha el nem cserélném senkiével. Végül pedig, a díj továbbra is motivál arra, hogy vállaljam fel a gondolataimat és cselekedeteimet mások előtt, és hogyha kell, akkor a komfortzónámból is kilépjek.”
Az a szerénység, és alázat és értékrend amit a pályázók képviseltek nagyon szívet melengető volt. Fontos üzenete van annak, hogy ő lett az egyik fődíjas! Nem világbajnok, nem olimpikon, „csupán” egy olyan „világbajnok értékrendet” közvetít a korosztályának, ami nagyon fontos és erős! Merjetek kilépni a digitális eszközök fogságából, függőségéből és a valós életben kapcsolódjatok egymáshoz! Zsófi gondolatainak legmeghatározóbb magjai:
„Elsősorban, diákéveitek során nevezzetek többféle versenyre. Próbáljátok ki, milyen csapatban dolgozni és ássátok bele magatokat reálos és humán tantárgyakba egyaránt, hogy rájöjjetek, mi áll hozzátok a legközelebb. Ezek a megmérettetések, ha nem is nyereséggel zárulnak, rengeteg útravalót kínálnak, és a kudarc pedig tanít. Idővel rá fogtok jönni arra, hogy miben vagytok tehetségesek és csupán azzal, hogy ennek szentelitek tevékenységeiteket (pl. egy TDK) motiválni fogtok másokat is.”
Azt tapasztalom, hogy sokan a tanulásban nem lelik örömüket, ehhez is van Zsófi-tanács:
„Próbáljatok esélyt adni minden tantárgynak, nézzétek őket más perspektívából. Nem szeretni valamit és nem tanulni rá mindenkinek megy, de bízni kell abban, hogy a pozitív gondolataink (pl. Ez a témakör valahogyan hozzám tesz) átformálják a tanulást, és élmény lesz. Fakultációt választani is könnyebb úgy, ha előtte mindennek esélyt adtok, anélkül, hogy lebecsülnétek képességeiteket. A kezdet mindig nehéz, de bármire képes az, aki bízik önmagában és dolgozik a céljai érdekében. Számomra ez a perspektívaváltás szerettette meg velem a biológiát és puszta lelkesedésből nyáron is képes vagyok tanulni és feladatozni különböző témákban.”
Talán ez a végső összegzés ami leginkább Zsófis, szeretném, ha sok fiatalhoz eljutna:
„Legvégül pedig szeretném, ha mindenkihez eljutna az a tény, hogy valamiben tehetséges, és hogy minden nap egy új lehetőséget ad arra, hogy kibontakoztassuk azt, amik vagyunk. Motivállak titeket arra, hogy legyetek bátrak és pályázzatok a Tehetség Bajnoka díjra, mert az iskolának, az embereknek szüksége van a kiemelkedő képességeitekre. Mutassátok meg, hogy különb világot fogtok hagyni magatok után, mint amelyet születéskor találtatok.”
