Nem volt tervben, hogy lesz, illetve lesznek különdíjasok, de találtunk a pályázók között olyan csiszolatlan gyémántokat, hogy nem volt kérdés, különdíjat adunk!
Elsőként Péntek Kamillát mutatom be, aki mindössze 18 évesen elmondhatja már magáról, hogy elsőkönyves, igen, megjelent már az első könyve!
„Egészen kicsiként kezdtem „könyvet írni”. Az óvodában volt egy nagy asztal, ahol a barátaimmal ültünk és rajzoltunk. Olykor még az udvarra se akartunk kimenni játszani, mert még nem készült el az oldal, amin egész délelőtt dolgoztunk. Az oldal, ami a könyvem egyik lapja volt. Megrajzoltuk, hogy mi fog történni – néha én egyedül, máskor a barátaim, akiknek a kezében jobban állt a ceruza -, majd este, miután hazaértem, leültem apukámmal vagy anyukámmal a kanapéra és diktálni kezdtem nekik. Így születtek meg az első történeteim.”
„Amikor írok, úgy érzem, nem is én csinálom, hanem valaki más. Mintha egy láthatatlan erő, egy szellem használná az ujjaimat, lévén, hogy neki nincs. Nem gondolkodom, csak írok és írok. Fantasztikus érzés, amikor elkészülök egy résszel és visszaolvasva úgy érzem: „Igen, itt minden mondat tökéletes.” Mert ez a lényeg. Legalábbis számomra. Hogy a mondatok tovább gördítsék a történetet, akár az izgalmas, akár az érzelmi szálakat. Olyan, mintha a szavaknak ereje lenne. Nem szeretek bölcsességekről írni – 18 évesen nem is tudnék -, és hosszú körmondatokat se használok. Sokszor egy-egy szó többet mond, mint megannyi mondat. Ezeket kell jól eltalálni. És ehhez kell az ihlet. Mert ezeken a szavakon hiába gondolkodik az ember, nem fognak jönni. Erőltetett lesz az egész. Ezeknek maguktól kell jönnie.”
Kamilla novellákat is írt, de kedvenc műfaja a krimi.
„Apa és anya a fő támaszaim, a kritikusaim, a támogatóim. Mindenben. Több kiadónak is elküldtük a regényt és pozitív visszajelzéseket kaptam. Végül a Könyvgurut választottuk. Decemberben, nem sokkal karácsony előtt jelent meg a könyvem. Az én könyvem. A lányé, aki már az óvodában is a kis történeteihez rajzolgatott; aki éveken át füzetebe írogatta a meséit; aki ráébredt, hogy egy regény még túl nagy falat, s ezért inkább novellákat írt. A lányé, aki végül mégis valóra váltotta az álmát, hiszen megírta az első regényét, ami ki is lett adva. Ó, igen, és a lányé, akinek még nagyon sok álma van.”
„A saját könyveimmel az a célom, hogy az emberek olvassanak és megkapják azt a csodát, amit én kapok a könyvektől. Sokkal gazdagabbak lennének tőle. Sokkal-sokkal. Nem azért, mert az én könyvem. Hanem mert könyv. Az egyik legszebb dolog a világon!”
„Meglepődtem, hogy különdíjas lettem, mivel nem is tudtam, hogy van különdíj. 😊 Nagyjából ismertem a többieket, akik pályáztak, és tisztában voltam vele, hogy mindenki megérdemelné, ha nyerne, ezért úgy álltam hozzá, hogy lesz, ami lesz, én őszintén elmesélem, hogy ki vagyok és mit értem el, aztán a zsűri majd dönt. Egyébként nem szeretem fényezni magam, szóval ez a rész ment a legnehezebben.
A különdíj lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit jobban megismerjenek és olyan írókkal, szakmabeliekkel találkozzak, akik a Bajnok Műhely nélkül nem valószínű, hogy felfigyelnének rám. Elsőkönyves írónak lenni nem könnyű, pláne ha az ember 18 éves, ezért végtelenül hálás vagyok a lehetőségért és a lehető legjobban ki szeretném használni! (A kép baloldalán Kamilla)
Kamilla különdíja az volt, hogy a pandémia miatt ugyan online”, de Rácz Zsuzsa írónővel írói workshopon vehetett részt!
„Nagyon élveztem a workshopot Zsuzsával, sokat beszélgettünk, tudtunk kérdezni és még feladatokat is adott.”
„Szerintem egy nagyon szerencsés korban élünk, hiszen Európában nem dúlnak háborúk, egyenjogúság van és rengeteg lehetőség vár ránk, ami a szüleink fiatalkorában még nem volt. Számomra nagyon fontos, hogy megismerjük a világot, mert így ismerhetjük meg önmagunkat is. Utazni kell, barátságokat kötni, dolgozni azon, amit szeretünk – ez lehet egy könyv, egy faház, egy álom, hogy lefussuk a maratont, bármi -, és természetesen olvasni. 😊 A könyvek által lehetünk igazi felfedezők!”
